Képzés

Advent az újrakezdés ideje.

Az utcákon sétálva fényes, sokszínű égősorokat látok, hallom, ahogy gyerekek kellemes és békés dalokat énekelnek; elsétálok a boltok előtt, amik hirdetik a kedvezményeket, hogy a legjobb karácsonyi ajándékot vehessük meg szertteinknek. Itt az ideje felkészülni a karácsonyra. De egyértelműen látható, hogy sok helyen elveszett valahol ennek az időnek az igazi jelentése. Sokak számára az advent csupán az az idő, ami megelőzi a karácsonyt. Ez az idő arra, hogy feldíszítsék otthonukat, készüljenek a karácsonyi lakomára, hogy megtalálják a legjobb ajándékot, és érezzék azt a szeretetet, amiről mindenki beszél.
 
És míg valóban jó azok között sétálgatni, akik valami számukra fontos dologra készülődnek éppen, ez az időszak egy másféle készülődésre hívja a szívünket és az életünket.
 
Az advent nem csupán a közel négy hét karácsony előtt. Az advent szó a latin adventus kifejezésből ered, ami azt jelenti eljövetel, és ez nem csupán Jézus születésére utal, hanem a második eljövetelére is. Ez az időszak arra, hogy mindkettőre felkészítsük a szívünket, és míg a világ egyfajta békéről beszél a nagy rohanásban, a hitünk arra hív minket, hogy tényleg megértsük ezt az időt, és felkészítsük szívünket Krisztus befogadására, aki bennünk akar megszületni.
 
Az advent liturgikus színe, a lila, egy mély visszatekintést, magunkba nézést sugall, egy időt a szemlélődésre, egy időt a böjtölésre és felajánlásokra. Advent hasonlít a Nagyböjthöz abban az értelemben, hogy valami nagyobbra készít fel. Azok a tettek, amire az egyház hív minket, mint a böjtölés, vagy az irgalmasság testi cselekedetei nem olyan kötelezettségek, amik nélkül nem léphetünk be a karácsonyba, hanem különleges segítségek, amikre támaszkodhatunk, hogy segítsenek felkészíteni a szívünket.
 
Advent az újrakezdés ideje is. Ez nem csak az új liturgikus év kezdete, de a karácsony a remény bizonyosságát hozza: hogy mindig megbánhatjuk, amit rosszul tettünk, és újrakezdhetjük. Alázatot is hoz: hogy a világ Megváltója annyira szeretett minket, hogy ilyen törékeny állapotban jött erre a világra, és ennek tudata és megértése egy mély alázatot indíthat bennünk, amitől Isten felé fordulunk, és átgondoljuk az életünket. 
 
Ahogy az utcán sétálok, nézem az embereket, akik elrohannak mellettem. Felismerik, hogy micsoda ajándék ez az idő? Készülnek Jézus eljövetelére, vagy meglepődnek, amikor hirtelen itt lesz? Tényleg szeretni akarják a másik embert, vagy csupán a saját szívüket akarják megnyugtatni azzal, hogy valami ‘jót’ tesznek az évnek ebben a szakában?
 
És én mit csinálok? Elveszek ebben a rohanásban és a világ nyomásában, vagy meg tudok állni és szemlélni azt, amit az Úr mutat nekem? Elvakítanak a mindenfelé látható piros és zöld díszek és csomagok, vagy magam mögött tudom hagyni a felesleges dolgokat, hogy arra az ajándékra koncentráljak, amit az Úr akar nekem adni?
 
Nem csupán véletlen, hogy itt van ez az idő karácsony előtt. Mert még akkor is, ha azt érzem hogy elbuktam, és elfelejtettem, hogy mi a lényeg a cukormáz mögött, itt van ez az idő, hogy visszatérjek a legfontosabb dologhoz, Krisztushoz.
 
Garamszegi Zita
 

Comentários

Aviso: Os comentários são de responsabilidade dos autores e não representam a opinião da Comunidade Shalom. É proibido inserir comentários que violem a lei, a moral e os bons costumes ou violem os direitos dos outros. Os editores podem retirar sem aviso prévio os comentários que não cumprirem os critérios estabelecidos neste aviso ou que estejam fora do tema.

O seu endereço de e-mail não será publicado. Campos obrigatórios são marcados com *.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük